A kőszegi bor elsősorban vörösbor, kedvelt fajták a Kékfrankos, Zweigelt, Blauburger, a fehérek közül a Chardonnay, Furmint, de kóstolhatunk rozét is. Legjellemzőbb a termelői borkimérés, de kőszegi vendéglátóhelyeken is gyakran kínálják a nemes nedűt. 

Kőszeg szőlő- és bortermelésének híres-neves dokumentuma az 1740 óta vezetett, nagy tiszteletben tartott Szőlő jövésnek könyve, melyben a Szent György-napi szőlőhajtást, “a  jövés”-t jelenítették meg, rajzolták le minden esztendőben. A szőlőhajtást művészi színvonalú, ceruzával, tollal készített rajzok, később akvarellek örökítik meg. Az eredeti Szőlő Jövésnek Könyvét ma a kőszegi Városi Múzeumban őrzik, de április 24-én, Sárkányölő Szent György ünnepén előveszik. Hajdan a szőlőhajtás bejegyzésének dátuma egybeesett a város bírájának és más tisztségviselőinek megválasztása napjával és a gazdálkodási év kezdetével.  Ezért lett a bírói hatalom jelképe Kőszegen a szőlőhajtás. A Kőszegen minden évben megrendezett “Szőlő Jövésnek Könyve” rendezvénysorozat egyedülálló hagyomány. 

A Szőlőtermelők Szövetkezetének jelentős szerepe volt a kőszegi szőlő és bortermelés átörökítésében és a nagyüzemi technológia meghonosításában. A szövetkezet elődje az 1950-es években alakult azzal a céllal, hogy a tagok boraikat közösen értékesítsék. A Szövetkezet jelenleg 37 taggal működik, a saját ültetvény Kőszegen a Napostetőn található, Kékfrankos és Zweigelt szőlőfajtákkal. A szőlő feldolgozása és a bor érlelése a város egyik legrégebbi műemlék pincéjében történik. (Hegyalja u. 25.) Itt található a Szövetkezet termelői borkimérése is. A tradicionális módon előállított borok értékesítése a Szövetkezet két borozójában a Poncichterben és a Kis Poncichterben történik.

E két borozót ajánljuk meglátogatni, rövid bemutatásuk előtt álljon itt egy kis érdekesség a poncichter szó eredetéről:
A “poncihter” szó egy észak-dunántúli, svábos kifejezés, melynek használata a 19-20. század fordulója körül jelent meg. Régies, tréfás megnevezése ez a szőlőgazdának, ami a német “Bohnenzüchter” (“babtermelő”) szóból ered. A “poncihter” kissé viccesen a szőlőtermelők tevékenységére utal, vagyis arra, hogy hogy a tőkék között babot termesztettek. A legfőbb zöldség a bab volt, de előfordult a paradicsom, a burgonya és a káposzta is. A zöldségek eladásából származó plusz bevétel gazdaságosabbá tette a termelést, miközben a szőlő művelését nem akadályozta. A poncichter megnevezést nem alkalmazták hivatalosan, nem társadalmi vagy vagyoni kategória, minden bortermeléssel foglalkozó gazdát így neveztek. A borosgazdák ma is büszkén vállalják poncichter őseiket.

Poncichter borozó (Várkör 54.) 

Kőszeg egyik legismertebb borozója, pincéje több mint 100 éve épült, 40 éve működik vendéglátóhelyként. A boltíves, hűvös pince mellett fedett kerthelyiségben is koccinthatunk Kékfrankossal, vagy ha a fehérbort kedveljük, Olaszrizlinggel vagy Rizlingszilvánival. Természetesen a borok mellett egyéb italokat, valamint a különleges ízű darált paprikás zsíros kenyeret is fogyaszthatjuk.

Kis Poncichter (Rajnis u. 10.)

A vár mellett meghúzódó kellemes hangulatú, közkedvelt helyre megéri betérni egy italra. A finom borok mellett a Kis Poncichter épülete, a Stettner-ház önmagában is a város egyik érdekessége. Ez Kőszeg egyik legrégebbi épülete, melyen a cégér, Kodolányi László ötvösművész munkája kiemelt figyelmet érdemel.